Dr. Béres józsef Kollégium diákjainak a versei
A szerelem
A szerelem kézzel meg nem fogható,
Egyetlen szóval el nem mondható.
Nem élőlény, „csak” egy érzelem,
De mély sebeket ejthet a szíveken.
Lehet fényes és derűs, mint egy nyári délután,
Ám szürke is, mint a köd a téli nap alkonyán.
Lehet telis-tele szenvedéllyel, vidámsággal,
S akár hazugság is, csupa boldogtalansággal.
Mikor már érzed, a szerelem tüze lassan kihűl,
Próbálnád újra lángra lobbantani, de nem sikerül
Ha két szív nem szereti egymást igazán,
Elváltok, s társad csak a rideg magány.
Garai Ágnes
Kandó K. Középisk. és Dr. Béres J. Koll.
Az igaz barát
Az életben megannyi emberrel találkozunk,
Ki nekünk rokonszenves, azzal barátkozunk.
Ha szerencsénk van, sokan vesznek körül,
Biztonságot érzünk, s a lelkünk is örül.
Jóérzésünk van, ha állnak mellettünk,
Olyanok, kikkel együtt szerethetünk.
De nem pusztán vidámság, s nevetés az élet,
Olykor kicsordulnak szemünkből a könnyek.
De ilyenkor ki az, ki együtt sír velünk,
Ki ad majd vigasztalást nekünk?
Nem az, ki elfordult Tőled már,
Csak az, ki szeret, s igaz jó barát.
Garai Ágnes
Erdő, erdő élénken zsivalygó,
Csodás madárfüttytől visszhangzó.
Van ott minden, mi földi jó,
Áfonya, eper, szeder, mogyoró.
Hárs és akác illatozik benne,
Kedves kis állatok menhelye.
Tücskök hada vidáman ciripel,
Madarak raja versengve énekel.
Fák, gombák, megannyi virág,
Érdekes és szépséges ez a világ.
Sok-sok kincset rejt az erdő,
Mesésen gazdag, akár egy királynő.
Feigel Virág
Kandó K. Középisk. és Dr. Béres J. Koll.
Tavasz
Itt a tavasz, az édes-fényes tavasz,
A napocska csalogatta új évszak.
Előttem a természet szelíd mosolya,
Megérint a hóvirág, s az ibolya illata.
Az apró bogarak serényen mászkálnak,
Örülnek, mert élelmet bőven találnak.
Langyos szellő simogatja a rügyező fákat,
Kismadarak az ágakon vidáman ugrálnak.
Csipognak, örülnek, vége a rideg télnek,
A költöző társak is lassan visszatérnek.
Álmomban gomolygó bárányfelhő leszek,
Lágyan elringatva tovafújnak a szelek.
A karácsony
Zöld fenyő pompázik,
Benn a meleg szobában,
Színes szaloncukor, s gyertya,
A vidám ünnepi ruhája.
Sok-sok ajándék alatta,
Apunak, anyunak, bátyámnak.
Vajon az a fényes nagy csomag,
Az én számomra mit tartogat?
Melegség és ritka öröm,
Tölti be a szívemet,
A szeretet ünnepében,
Ez a dolog a legszentebb.
Meghitt percek és órák,
Honolnak körül a karácsonyfán,
Fényesen világít a sok gyertya,
S a csillagszóró ezernyi csillaga.
Szeretet, boldogság, csend,
Megható az ünnep békéje.
Erre a szép napra vártunk régen,
Sokan szinte egész évben.
Kívánom, hogy szerte a világon,
Békés legyen minden karácsony!
Feigel Virág
Búcsúszavak
Kedvesek most szavaim,
Hozzád drága iskola,
Négy évig bölcső voltál,
Mint kisdednek otthona.
Kincsed sok ezernyi emlék,
Mit sohasem feledünk el,
De most innen elmegyünk,
Mert célunkért küzdeni kell.
Szellemed mindig friss volt,
Közösséged tettre kész,
A diákok kik itt tanultak,
Mindegyike oly merész.
Tőletek is el kell válnunk,
Szívünkbe zárt diáktársak,
De helyünkre majd jövőre,
Utódaink lépnek előre.
Elröpült az együtt töltött idő,
Most egy út a végéhez ér,
Ám az ifjú itt nem áll meg,
Hisz sok szépet és jót remél.
Órák, szünetek Isten véletek,
Mit kaptunk, el nem veszhetnek,
Éveink itt és most lezárulnak,
Új értelmet adunk a múltnak.
Kedvesek voltak szavaim,
Hozzád drága Iskola,
Ígérjük, hogy nem feledünk,
Földi létünkben soha, soha.
Kocserha Nóra
Kandó K. Középiskola és Dr. Bére J. Koll.
Ősz
Zöld falevelek sárgulnak, barnulnak már,
Napocska sírja felhők közt, elmúlt a nyár.
Az égen száll sok-sok vándormadár,
Föld alá bújik a szelíd szarvasbogár.
A sokszínű lomb egyre hullik a fákról,
Minden gólya pár útra kel otthonából.
Ősz van, változik a megszokott környezet,
A meleg helyére húzódik a hideg övezet.
Kémleljük a szürke eget, s a kopaszodó fákat,
Elmélázunk arról, hogy vége már a nyárnak.
Kocserha Nóra
Igék
Örülök,
ha néha fáradt is a nevetésem.
Derülök,
mert nincs sose ellenvetésem.
Szeretek,
szívem nyitott, akár a könyved.
Elveszek,
de utánam ne hulljon a könnyed.
Megtalálsz,
ha sehol sem vagyok.
Visszavársz,
mint éjjelt a nappalok.
Kocserha Nóra
Itt a karácsony
Karácsony ünnepe,
Hangjait hallod-e?
Fényei beragyognak,
Hívószavak visszhangzanak.
Vágyak tengerén jársz,
Lelki ajándékra vársz.
Eljött a meghittség ideje,
Varázsát érzed-e?
Szívünkben talál szerepre,
Emléke elkísér örökre.
Összecsap fény és hang,
Cseng és bong a kisharang.
Kocserha Nóra
Változás
Tudod mi a szörnyű?
Az átverés…
S ami nem könnyű,
Az az érvelés.
Győzz meg a szebbről,
És jobb leszek.
Tilts el a rossztól,
Mert elveszek.
Nem leszek a jövő,
Még fogva tart a múlt.
Már vagyok a jelen,
Mely mégis csak mulandó.
Cím nélkül
Árnyéknak született ragyogás,
Tövisnek született rózsa,
Halálnak született álmodás,
És a harc, mely a véredet ontja.
Életnek nevezett börtönbüntetés,
Melyet itt élsz le a rideg Földön.
Hogy mindent elérhess, túl kevés,
Mégis hajt a véred, s a vak ösztön.
Elavult képek, melyek néha felderengnek,
A meg nem élt lét, mely után mindig vágysz,
Túl rövid a élet, s ezen elmerenghetsz,
Mire feleszmélsz, már a halállal szemben állsz.
Hornyák Bernadett
Kandó K. Középiskola és Dr. Béres J. Koll.
Még maradj!
Még maradj az enyém,
Légy nekem a remény,
Szeress, csókolj, forrón ölelj,
Minden kérdésemre csak Te felelj!
Még ne menj el,
Hisz nem égtem el,
Éltesd bennem a tűzet,
S ne dobj el, mint egy követ!
Az éjben halld meg a hangom,
Csodálj minden hajnalon,
Várj reám a fák alatt,
Álmodd velem az álmodat!
Még maradj az enyém,
Légy nekem a remény,
Ha szeretsz, ölelj meg,
De ha nem, inkább öljél meg!
Hornyák Bernadett
Ismert-ismeretlen csók
Ismeretlen voltál, csókot magadtól adtál,
Amit azon az estén rögvest visszakaptál.
Nem kérdeztem ki vagy, s ki voltál,
Egy péntek éjszakán a karjaidba zártál.
Teltek, csak teltek a napok, a hetek,
S egyre jobban megismertelek.
Ha most eszembe jutsz, szívem újra dobban,
Úgy érzem szeretlek, mindenkinél jobban.
Nem kérek semmit, csak adok és adok,
Mert azóta ezek a legszebb hónapok.
Ismerlek már, csókot most is magadtól adsz,
Mit a mai napig azonmód visszakapsz.
Hornyák Bernadett
Kértem boldogságot
Kértem szerelmet, de még nem talált reám.
Kértem boldogságot, s nem kaptam igazán.
Kértem a közelségét, ám el kell viselnem hiányát.
Kértem harmóniát, s kaptam egy lelkesítő szócskát.
Ne kérj! Csak csöndben és türelemmel várj,
Majd a szerelem és a boldogság megtalál.
Kovács Kinga
Kandó K. Középiskola és Dr. Béres J. Koll.
Miért?
Miért voltam olyan?
Miért voltam kibírhatatlan?
Miért voltam?
Miért nem szólt?
Miért nem kiabált?
Miért?
Csak ne lennének az emlékek, a fényképek,
S azok az eltervezett évek.
Minden más lenne, tudom.
De elmúlt, s nem lesz már „miért” soha…
Kovács Kinga
Létem értelme
Vágyom rád, hiányzol nekem,
Légy enyém, s érezzél velem.
Olyan vagy, mint az éltető elem,
Fénylő nap, mely simogatja lelkem.
Levegő, melyre mindig szomjazom,
Védőlepel, mely óvja otthonom.
Kápráztató szivárvány, tündöklő ég,
Dobogó szív, erekben lüktető vér.
Te vagy a földi létem értelme,
Életem nélküled mit sem érne.
Kovács Erzsébet
Kandó K. Középiskola és Dr. Béres J. Koll.
Kérés
Nem kérek mást,
Csak, hogy igazán szeress.
S ha nem tudsz már,
Örökre feledj!
Kovács Erzsébet
Váratlan szerelem
Mikor először megláttam Őt,
Nem fordítottam reá időt.
Nem is tetszett, nem érdekelt,
Aztán teltek-múltak a hetek.
Azt hittem, nem szeretem,
De óriásit tévedtem.
Mikor elment ismét mellettem,
Már-már beleremegtem.
Szeretem, már nem is tagadom,
Senkinek Őt soha át nem adom.
Mert szeretni jogom, amíg élek,
Hogy elfelejtsem, kevés egy élet.
Garai Ágnes
Szeretni és felejteni
Szeretni lehet,
De felejteni nem.
A szerelem egy különös érzelem,
Mit ki átél, élete végéig nem felejt.
Ha akar, felejthet az ember.
De, ha igaz szívvel szeret,
Szerelmesként nem feled.
Nem felejtheti el a szeretetet.
Garai Ágnes
KARÁCSONYI KIRAKÓ
Kinézek az ablakon, esik a hó,
Az eresz alján jégcsap lóg.
Rigó sem dalol vígan már,
Átrepült a tengeren, ott a nyár.
Cirmos cica is elbújik a jó melegben,
Szegény csak meg ne fázzon a hidegben.
Ott már látom, hozzák a fenyőfát,
Nyugalom és béke, mi karácsonykor vár.
Garai Ágnes
Kandó K. Középisk. és Dr. Béres J. Koll.
Karácsony
A karácsony mindenki számára egy felemelő ünnepnap,
Egykor a kis Jézus világra jött egy fényes csillag alatt.
Betlehem városában egy öreg istállóban,
Szénaillatú kicsi jászolban.
Eljött a Megváltó e földi világra,
De amint körülnéz, nincs nyugodalma.
Mennyi gyűlölet, mennyi erőszak,
Hiába a karácsonyi hangulat.
Az emberek még ez időben is veszekednek,
Szerencsére vannak bőven kivételek.
Van hol a karácsony békés és meghitt,
A családban szeretet övez mindenkit.
Van ki csak azért szereti a karácsonyt,
Mert megcsodálhat sok szép ajándékot.
Az ajándékozás emlékezetes pillanat lehet,
Ám legfontosabb a szívből jövő szeretet.
Garai Ágnes
Kandó K. Középisk. és Dr. Béres J. Koll.
Karácsonykor
Karácsonykor forróság járja át a szívünket,
S átadjuk egymásnak a szeretetünket.
Mindig voltak, kik egyedül töltötték az ünnepet,
De nekik is jutott egy pici szeretet.
Emelkedett várakozás, karácsonyi hangulat,
A melegségtől a szív jege is megolvad.
Az ünnepi ételek, italok finom zamata,
Párosul hozzájuk a zöld fenyő illata.
Ez az időszak az általános szeretet ünnepe,
Ilyenkor a lelkünket is a nyugalom tölti be.
Nincs semmi más csak a tisztelet és a béke,
Ám a karácsonynak is egyszer csak vége.
Ha mégis fázunk, nem attól, mert érezzük a hideget,
Csak, mert a zord télben nem találunk ünnepi meleget.
Az emberek szívében még túl sok s gyűlölet,
Ha ezt legyőzzük, árad majd a szeretet.
Garai Ágnes
Kandó K. Középisk. és Dr. Béres J. Koll.
Karácsony
Kell egy nap mikor minden csendes lesz,
Mikor megszűnik a világ forogni,
Az emberi szívekbe béke költözik.
Kell egy óra, egy perc mikor szívünkbe nézve,
Megpróbáljuk megtalálni lelki békénket.
Kell egy pillanat, melyben szeretet tölt be
Minden emberi szívet.
Kell egy varázs, egy csoda, miben az ember
Hinni tud, megbocsát és megfeledkezik.
Kell egy ünnep, mely lezárja az évet,
Egy újat hozva a számunkra.
A szürke hétköznapokat kiszínezi,
S boldogságot lop az emberek közé.
Megújítja Őket, reményt és fényt ad,
Kitartást egy újabb évre.
Valójában mindenkinek mást és mást jelent,
Családot, békét, örömet, meleg szobát.
Csak ennyit súg a szél a havas táj felett:
Áldott, Boldog Karácsonyi Ünnepeket!
Kovács Erzsébet
Kandó K. Középisk. és Dr. Béres J. Koll.
Karácsonyi ének
Zöldellő karcsú fenyőfák állnak
Ékesítve a meleg szobákban.
De vannak olyan házak,
Melyek ablakát jégvirág díszíti,
S lakóik szíve telve búval és bánattal.
Kérik a jó Istent, tegyen csodát,
Adjon meleget, terített asztalkát.
Tiszta szívű kisgyermekek,
Áhítattal hallgatják a csodás történetet,
A kis Jézuska egykor megszületett.
Szüleiknek létükkel erőt adva,
Ünnepi énekeket harsogva,
Zeng a karácsonyi éjszaka.
Kovács Erzsébet
Kandó K. Középisk. és Dr. Béres J. Koll.
A karácsony
Zöld fenyő pompázik,
Benn a meleg szobában,
Színes szaloncukor, s gyertya,
A vidám ünnepi ruhája.
Sok-sok ajándék alatta,
Apunak, anyunak, bátyámnak.
Vajon az a fényes nagy csomag,
Az én számomra mit tartogat?
Melegség és ritka öröm,
Tölti be a szívemet,
A szeretet ünnepében,
Ez a dolog a legszentebb.
Meghitt percek és órák,
Honolnak körül a karácsonyfán,
Fényesen világít a sok gyertya,
S a csillagszóró ezernyi csillaga.
Szeretet, boldogság, csend,
Megható az ünnep békéje.
Erre a szép napra vártunk régen,
Sokan szinte egész évben.
Kívánom, hogy szerte a világon,
Békés legyen minden karácsony!
Feigel Virág
Kandó K. Középisk. és Dr. Béres J. Koll.
Karácsonyi érzések
Valami kopogott korán reggel az ablakon,
Megjött a tél, itt a szépséges Karácsony!
Kinn az emberek a havas-jeges utcán,
Mosolyogva nézik az ünnepi fenyőfát.
Boldogan, szeretettel beszélnek róla,
Milyen szép, milyen jó is ez a nap.
A kis Jézus születésének napja,
Szeretetünk kifejezésének alkalma.
Kicsik-nagyok mindenfelől hazatérnek,
A karácsonyfákon gyertyák égnek.
Körbeülik a feldíszített fát a családtagok,
Elhangzanak a karácsonyi versek, dalok.
Én, ki a jégvirágos ablaknál állok,
Mosolyogva, álmodozva továbbszállok.
Meseországba repülök széllel, s hóval,
Szívemben a sok ember boldogságával.
Kovács Kinga
Kandó K. Középisk. és Dr. Béres J. Koll.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
